nonchalant

1. Olykor szembenézek a kétségeimmel. Íme, a kétségbeesés, a kétes bizonyosság, a hol, ahol nevén nevezem a névtelent, véletlen ennyi, vélelem, hontalan holnapok, nagyon jól látod, barátom, a honlapok pokla belopakodott a lomha otthonokba, naplopó barom módján a boltok homlokán…

  Szólítalak. Távol a világtól, magamtól, távol attól, hogy megtévesszem magam, a kétségek és a rettegés kapujában lélegzem, élek, hagyom elveszni, eltűnni ezt a szerelmet, de hiszen nem is volt más, csak ábránd, a későesti séták, illat, csillagok, mit másutt, más…