A szívem még szomorú. Elszokott szegény a fájdalomtól. El a mezők szőkeségétől, az erdők csendjétől, el tőled, szép szerelmes álom, aki oly sok édes perccel ajándékoztad meg magányos hajlékomat, hogy törzsem meghajlik dús gyümölcsöd alatt, s jajong, jajong, mint ha nem is…
Utolsó kommentek