nonchalant

Godot-ra nem vártak úgy, ahogyan téged vártalak! Hogy kinyújtsd felém a két karod, s a szívembe markolj, úgy szeress, mert te vagy a mindenség, és mind az égi test, és mind a földi lét, és mind a földalatti állat, s a hajamba túrj és úgy vonszolj barlangod felé, s ha nincs…

A némaságod az egyetlen, amivel gyermekként állok szemben. Úgy, ahogyan te álltál egykor a kapum előtt, kérdezted, bejöhetsz-e, én meg azt feleltem, jöjj, ha kedved tartja. Most persze várom, hogy elmúljon. Hagyom, hadd vesszen, ami elveszett. Hadd vigyék hírét a győzelemnek,…

Szép, csöndes este. Meghitt. Épp olyan, mint egykor, amikor még nem voltál. Azt mondtad, nem lesz más soha. Honnan is tudhattad volna, mit jelent elveszítenünk a fényt, nem látni Isten sugarát, az ígéretet, amely bearanyozza a völgyet? Épp csak sötétebb lesz, épp csak csöndesebb,…