nonchalant

Hihetetlenül magányos vagyok. Nyomorult, ágrólszakadt. Az elmúlt napokban sikerült elveszítenem minden vonzerőmet, eltékozolnom minden kincsemet, és most kiüresedettnek, fáradtnak érzem magam. A megszokott semmi. Végignyúlok a pamlagon. A hazatérés öröme, az egyedüllét, a szűk…

Tudtam, hogy fájni fog. Tudtam, hogy hiányozni fog, mielőtt lemegy a nap, felkel a hold, a szemembe ragyognak a csillagok, nélküled különösen hideg az éj, mielőtt elmondanám, hogy vártam, vártalak, amíg várni nem tudtam tovább. Hidd el, nem panaszkodom. Ma még túlélem, előbb…

Hajnalodik. A sorok mind kuszábban, mind élettelenebbül kanyarognak az íveken. A félelem, amely ott kígyózott egész este a betűkön át a gondolatba, a szívbe ér, sóhajt egy nagyot és elszenderül. Nagy itt a csend.

Talán ma volt, hogy először láttalak. Riadt kis jószág. Megrémült teremtménye a földnek az útvesztőben, ahol a madár se jár. Mi volna más a küldetés, ha nem kivezetnem téged a rengetegből, térdet hajtva áldásom adni rád, s a mégoly szép elégiákba fűzve Szentivánt,…

Akkor gondolkodom. Mesélek. Megteszek mindent, hogy ne merüljek el önnön álmaimban, ne lássa rajtam szomszéd, barát, milyen elesett, milyen sebezhető, szánalmas, elveszett vagyok. Mesélek, nem a kriptából, épp csak az előszobából - ma este épp egy bolondságomat mesélem…

Istennek ehhez végképp nincs köze. Az a néhány szó, az ígéretek, amelyekről tudtuk, csak a gyermek és a bolond hiszi el, én azért elhittem, egy kicsit reméltem is, hogy szép lezárása lesz egy befejezetlen imának, ez volt az életem, de nem találtam, sehol nem találtam…

Miért őrül meg az a férfi? Miért járja lámpással az utcákat? Nem látod, ahogy a lélek vergődik abban a hatalmas testben? Hogy épp, mert nem törhet fel, mint a gyermek, akit bezártak, ül falhoz lapulva, pisszenni sem mer, várja, hogy megforduljon a zár, kinyíljon egy ajtó,…