nonchalant

Jó nekünk ez a távolság-teremtő idegenség,ez a mélységből fakadó sűrűség. Jó, hogy nem látjuk egymást.Nem érintjük egymás testét, haját, bőrét,szívét.Nem értjük egymás színét,szavát, kutyáját és macskáját.Nem ér el minket holtomiglan tartó eskü, utálat, harag vagyelkeseredés.Nem téveszt meg minket…

A hazugság angyala jött el Budapestre. Ő lelte kedvét abban, hogy elesettségemből tréfát űzzön, s rajtam, két kezét hanyagul nadrágjának zsebeibe dugva, jóízűt nevessen. Abban az időben Isten gyakran ráért és gyakran odafigyelt az emberekre. „Ugyan, - mondta, - miért ne leckéztetnénk meg a…

„Szeretlek, szeretlek, szeretlek, örökké, nagyon, életem, reményem, angyalom, egyetlenem, szívem, napom!” - így szól a szerelmes levél. „Szia, anyámmal vagyok. Kissé unom a programot. Gondolok rád. Átmegyek Mátéhoz. Hívlak. Hazaértem. Lemerülök. Szeretlek. Veled vagyok.”…

  A hullámokat nézem. Ott, hol egykor kezdetét vette a kálvária, Az emberélet, amely most értetlenül mered a semmibe, Szerelmet keresve küzd, Lepkék a dzsungelen, Akkor még reményei a fénynek, Ma árnyékai a holdnak, Haloványak, Halottak, Leigázott és örök Virágai az…

    Fodrozó fényben fontam ágyadat. Halotti fenyvesemben szőttem szőnyeged. Madaraim, amikor rád találtak, Ők énekelték jöttödet.          

Hogy elmentél, kígyók, sárkányok ruhájába bújt a hold. Hogy sírjon, nevessen minden átkozott bolond a szívemen. És nevetett, sírt minden átkozott bolond. És nem tudtam, nem tudhattam, hogy húst és vért kapott a szív, meg az én szerelmes üdvösségem, s az…

A lélek elcsöndesül. Amikor elmegy, mint akiben önmagunkat véljük megsejteni, mögötte marad a csönd, „nagy csönd a csönd”, szomorú tekintettel bámulunk magunk elé, fogjuk, forgatjuk őt, mint halott csecsemőt az anya, ajkunk nem formál nevet, a mondatok ellenünk támadnak, a…

1. Olykor szembenézek a kétségeimmel. Íme, a kétségbeesés, a kétes bizonyosság, a hol, ahol nevén nevezem a névtelent, véletlen ennyi, vélelem, hontalan holnapok, nagyon jól látod, barátom, a honlapok pokla belopakodott a lomha otthonokba, naplopó barom módján a boltok homlokán…

Van abban valami megejtő, ahogyan újra meg újra megismételjük tévedéseinket. Mintha ragaszkodnánk önnön elrontott sorsunkhoz, mintha véletlenül sem akarnánk kilábalni abból a szomorúságból, amit fáradságos munkával megteremtettünk, megteszünk minden óvintézkedést,…

Sosem látogattalak meg Ninivében. Nem tudom, mit kezdenék veled. Bolond csak az lehet. Amikor szeretőm volt, nem volt szeretőm. Nem hívtam, nem kerestem, nem kértem, hogy ujjal mutogassak magamra: „Nézd, az őrült szeretőt keres!”