Szabadságomból szeretni téged
Szőkeséged messzi, idegen országból jöttem,
S látván szépséged, amelynek színén ott lebegett az ész,
Ott izzott, égetett napként az igaz,
Parnasszusomra visszatérek,
Hogy távolból szemléljem,
Amint a drága hajkoronát, ifjú életed,
Derekára fonja az ősz,
S az emlékek ködében fölsejlik, fölfoszlik,
Mint hajdan a vigalom, a pára,
Az eltékozolt,
Az elmúlott idő.
Utolsó kommentek