nonchalant

A lélek elcsöndesül. Amikor elmegy, mint akiben önmagunkat véljük megsejteni, mögötte marad a csönd, „nagy csönd a csönd”, szomorú tekintettel bámulunk magunk elé, fogjuk, forgatjuk őt, mint halott csecsemőt az anya, ajkunk nem formál nevet, a mondatok ellenünk támadnak, a…

Álmodom. Egyre gyakrabban, egyre szertelenebb álmokat látok. Tudom, az álmok vagy vágy, vagy félelem, én mégis hiszek nekik, próbálom kivenni a suttogásukat, hiszek mélységükben, nálamnál bölcsebb önmagukban. Szentendréről hazafelé jelenést láttam. Három hófehér…

Aztán azt is tudnom kell, hogy milyen vagy reggel. Hogyan botladozol át a konyhán, ki a fürdőszobába, készíted el a kávét, a reggeli szendvicset, borotválkozol-e és ha igen, egyszerű pengét vagy a legújabb márkájú elektromos borotvát használod. Mindez persze felszínesnek és…

Semmit nem tudok. Egyedül az írásaid és a könyveid árulkodnak arról, akinek a mosolya mögött elrejtőzöl, a gyermekről, amíg én nem tudok semmit, holott mindent tudnom kell. Tudnom kell például, hogyan lélegzel. Mert az, ahogyan egy ember lélegzik, sok mindent elárul. Itt van…