Nézem a bolondot, nézem önmagam, amint elnyúlok az óriási karosszékben, trónusban, sipkával a fejemen, fásult, érzéketlen-tompán elmerülve a múltban és merengve a jövőn, belesüppedve a hazugság bársonyos párnáiba.
Szerettem, szerettem.
Olyan nagyon szerettem, hogy a szeretettől kiégtek a…
Utolsó kommentek