Ismét egy szelíd, napfényes délelőtt. Holtakkal beszélgetek. Holtakkal, akik élőbbek, elevenebbek a hús-vér embereknél, akik barátként üdvözölnek, kérdik, merre jártam, válaszolnak, eltöprengenek, s ha szomorú vagyok, ölelnek, ölelnek szüntelen-időtlen kiapadhatatlan…
Utolsó kommentek