nonchalant

Az embert utoléri a szeretetlenség. És akkor elkezd hízni, és hízik és hízik, mint valami disznó, és akkor rádől a torony és rádől a harang, és akkor eltemetik és azt mondják, itt nyugszik J. vagy L., aki azért evett, mert éhezett.  

Valljuk be, nem tudok élni. Nem így, sehogy sem tudok. Jó lenne hinni, hogy pusztán a kóros lelkiállapot okozza, ha úgy érzem, nem boldogulok, hiszen boldogságról lánykorom óta nem álmodom, de ezúttal többről van szó. Ezúttal nem funkcionálok, nincs kedvem felkelni, nincs kedvem…

Megöregedtem. Néhány óra leforgása alatt elvesztettem minden varázsomat. Amit tettem, minden súlyával, gyötrelmével, visszavonásával az enyém. Megérdemelt szabadulás. A kettőnk kapcsolatát úgy rendeztem, ahogy meg van írva. Csak hát a dolog az, amivé lett, és én sehogy sem…

Amióta találkoztam életem e nem várt fordulójával, nevezzük klimaxnak, többen szerelemnek bélyegzik, egyre gyakrabban felróják nekem, hogy megromlott látással, süket fülekkel révedek a semmibe, ha unalmas, üres kérdésekkel fordulnak hozzám, és valóban, a sorsom…

Ismerős vagy. Elfelejtett relikviája annak a kornak, amelyben éltem, kövülete egy érzésnek, amely elmúlik, miért is ne, amit azért talál ki az ember, hogy legyen miért élnie, legyen értelme élnie. Én nem voltam értelme senkinek. Talán, mert eredendően értelmetlen vagyok,…