Talán a hosszú tél, hogy aranynak látom szőkeségét. Talán a véget nem érő éjszakák, hogy úgy örülök ennek a cseppnyi fénynek, mint ha a világ teremtése óta először érnék Isten sugarai a várost, mint ha először nyújtóznának ki a hosszú, szürke utcák a néma ég…
Utolsó kommentek