nonchalant

Kedvetlen vagyok. Nem kétségbeesett. Amikor egyedül voltam a lepusztult telken, a külvárosban, egy szál harisnyában, víz és áram nélkül, amikor eszembe jutottál, gyakrabban, mint azt akartam, a reményt láttam, amint lassan elmúlik, és a torkom összezárult.   Veled vagyok és…

Csak az érintésed ad vigasztalást. Amint végigsuhan az emlékek vizén, vagy megérinti a szív vonulatát, vagy elhiszem, élek, - ez minden, amiért élni érdemes. Te azonban a fény vagy. A fény a szeretet. Nem csengők és kicsengők, kocsmák és próbatermek, nem füst és bor, vagy…

Hogy elmentél, kígyók, sárkányok ruhájába bújt a hold. Hogy sírjon, nevessen minden átkozott bolond a szívemen. És nevetett, sírt minden átkozott bolond. És nem tudtam, nem tudhattam, hogy húst és vért kapott a szív, meg az én szerelmes üdvösségem, s az…

A lélek elcsöndesül. Amikor elmegy, mint akiben önmagunkat véljük megsejteni, mögötte marad a csönd, „nagy csönd a csönd”, szomorú tekintettel bámulunk magunk elé, fogjuk, forgatjuk őt, mint halott csecsemőt az anya, ajkunk nem formál nevet, a mondatok ellenünk támadnak, a…