A szívem még szomorú. Elszokott szegény a fájdalomtól. El a mezők szőkeségétől, az erdők csendjétől, el tőled, szép szerelmes álom, aki oly sok édes perccel ajándékoztad meg magányos hajlékomat, hogy törzsem meghajlik dús gyümölcsöd alatt, s jajong, jajong, mint ha nem is gyönyörűség volna tőled a fájdalom.
gyümölcsei a fájdalomnak
2012.07.21. 13:14 | lethe | Szólj hozzá!
Címkék: fájdalom gyönyörűség
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nonchalant.blog.hu/api/trackback/id/tr804669507
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek