Elbizonytalanítasz, barátom. A tükörbe nézek - nem hiszek neked.
Megöregedtem. Nemcsak a külsőm, az olvasatlanságom sem tesz méltóvá hozzád. Mint a legtöbb ember, ritkán olvasok, többnyire illúzióból, intuícióból élek. Ez segít át a nehézségeken.
Olykor megérzek egy-egy gondolatot, azt, amit más hat vagy hét kötet elolvasása után sem érez, de mert nincs türelmem egyik lapot a másik után forgatni, csak habzsolom, falom az oldalakat, úgy ahogy a véletlen hozza, rendszertelenül, hol itt ütöm fel a könyvet, hol amott, és ha nem elégít ki, hát próbálkozom újra, próbálok mást.
Mondhatnak bármit, nem tágítok. Élem a betűk játékát, érzem, hogy megrészegít a perc, majd hirtelen szeszélytől megbokrosodva, vagy mert a szavak elfelejtett vágyakat idéznek, elmerülök egy újabb regény, egy újabb dal ölelésében.
Gyakran káprázatos, képtelen dolgok történnek velem. Így érkezem a képzelt világba, ahol a könyvek életre kelnek, innen küldöm neked legőszintébb jókívánságaimat.
Kelt: 2012.
Budapest
Utolsó kommentek