„És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.”
„Önfeledt játéka a képzeletnek, isteni gyermek, hogyan szólítsalak? Mi néven imádjalak?” – így térdepelt ura s parancsolója előtt a szamár, s kérdő tekintetét a teknőre függeszté: „Vajon lesz benne eztán is vacsora?"
Utolsó kommentek