Úgy szeretlek, mint aki nem szerettem még soha.
Ezüst szívemmel megragadom a szivárvány üstökét,
Bolondját járatom szőke sugarával a fénylő korongnak,
S ha mosolyod látom, nincs és nem lesz a világon fájdalom.
Most itt van.
Zúg és tombol és öl.
Ágaim megtörnek,
Karom erőtlenül zuhan a mélybe.
Mezítelenül állok a szélben.
Előtted állok ragyogó fehérben.
Utolsó kommentek