Éjszaka van. Nem látni csillagot. A hőségtől fülledt panelszuszogástól nem hallani az angyalok énekét, csak a vaskos tréfákat hallom a sarki presszóból, néhány magányos bolond nyöszörgését.
Olyanná lettem, mint ők. Egy közülük. Fülledt, mocskos, istentelen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek