Hajnalodik. A sorok mind kuszábban, mind élettelenebbül kanyarognak az íveken. A félelem, amely ott kígyózott egész este a betűkön át a gondolatba, a szívbe ér, sóhajt egy nagyot és elszenderül. Nagy itt a csend.
morrison hotel
2012.07.27. 03:32 | lethe | Szólj hozzá!
Címkék: félelem hajnal magány csend morrison hotel
A bejegyzés trackback címe:
https://nonchalant.blog.hu/api/trackback/id/tr34680997
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek