Nekem már mindegy. A magam életét leéltem. Ezt mondatja velem az idő, el kéne mennem, hogy maradjon idő, avaron, éhes kis héják hadának, azt mondják, az idő lejár, nem kapunk szerelmet, nem kapunk koldusnak kijáró alamizsnát, csakis ha nevetség szolgálatába szegődöm öreg, hibbant ráncaimba öltözött bohóc.
Én azonban szerelmet vallok. Neked és mindenkinek, aki nem volt, nem leszel soha, mert vagy és maradtál örök, hogy bizonyítsam a hústömegnek, hogy szerelem akkor és ott fogan, ahol és amikor a hús-vér véget ér, akkor és ott fogan, ahol a szentségben fogan a szó és szentségbe forr az ölelkezés, mely egyszersmind igaz és jó.
Utolsó kommentek