Minden eddigi életem nem szól másról, csak feledésről.
Magyar vagy? Nem értesz. Orosz vagy? Nem ismersz. Zsidó vagy? Megtagadsz. Cigány vagy? Elfordulsz tőlem.
És lőn este, és lőn reggel: első hazugság.
Nem vagyok utóda senkinek, nem beszélem a nyelveket, az érzéseim nincsenek összhangban az érzéseiddel, mert gyökértelen és talajtalan vagyok, mint a madár, aki megragadt valami köztes térben, ahonnan, úgy hiszem, nincs kiút.
Hová tettem az eszem? Mit láttam ott, ahol nincs, csak esetlegesség?
Egyszer elhittem, vagyok, és csak vénülő fejjel eszmélek rá, hogy amit cselekszem, nem függ akaratomtól, nem függ meggyőződésemtől, nem függ erkölcsi érzékemtől, hanem történik.
Életünk eseményei nem választás eredője. Ebben a kérdésben nem engedek.
Életünk eseményei megesnek, ezért viselik az esemény nevet, és pusztán az ész játéka, ha az események irányát akaratlagos tevékenységként láttatjuk önmagunk előtt.
Nem választottalak. Nem választottál. Esélyem sem volt mást vagy más irányt követni. Esélyed sem volt elkerülni. A múlt egyetlen pontjában sűrűsödik az univerzumnak, e pont a találkozás, az esemény.
Jó nekem veled. Benned önmagam vagyok. Teljes és egész. Amikor a teljesség darabjaira szakad, okokat, magyarázatot keresünk. Mindenre válasz: megesett.
Te nem hagytál el engem. Én nem találtalak.
Ha minden történik, megesik, akkor sorsszerűség játékszerei vagyunk.
A sorsszerűség esemény-irányultságot jelöl. Én az oksági összefüggés felfüggesztését gondolom.
A nap felkel. A nap új napról napra. A nap vagy felkel, vagy nem. Ma nem kel fel. Amit látok, annak nincs folytonossága. Nem több mint álom. Minden nap úgy élem életemet, hogy az estére bármilyen fordulatot vehet.
A nap felkel. Munkába megyek. Este ágyba bújok, betakarózom, tudom, ha a nap felkel, holnap ugyanezt teszem. Ha nem, alkalmazkodom a történéshez. Történek.
Ha komolyan veszem azt, amit leírok, a mindenség káoszba zuhan.
A mindenség nem zuhan, van.
A legnagyobb tévedés feltételezni, hogy világunkban törvények uralkodnak.
A mindenség egy és összehangzó. A tudat számára felfoghatatlan esemény-végtelen, önmaga, lényegét tekintve változatlan, mozdulatlan, bármi látszódna, rezdülés nélküli egész, alaktalan.
A halál nem okoz változást. SEMMI nem változik.
Amikor gyermek voltam, káprázat-teremtményekkel, festett lényekkel népesítettem be házamat. Te is csak elmosódott kép vagy elmém vásznán. Elmém az önmagát gondoló mindenség.
Utolsó kommentek