Eljöttem, beszélek bármiről, amit kívánsz. Elmondok mindent a nappalokról, a távoli országokról, a kétségbeesés gyötrelméről, a pillanatról, amikor levetettem magam az Etnába, vagy elmesélem azt, amikor a Hold fölött, a Nap szívében táncoltam és azt, amikor Bacchus oldalán voltam szerető, mert tudnod kell, szeretlek, úgy, ahogy anya szereti gyermekét, és azt, hogy nem maradhatok.
Itt vagyunk, ebben a kertben. A fák alatt Szókratész pihen. Gyönyörködünk a felhőkben, a távolban múzsák hangzanak, tündérek éneke nem riasztja álmomat.
Utolsó kommentek