Miért érdemes élnünk? Ha másért nem, azért, mert szép vagy.
Hát ezt akarom? Hogy te, mint annyi fásult ember, megismerd a keserűség vizét? Hogy megráncosodjon benned a szív és már csak az után a kimondhatatlan szépség után sóvárogj, amely nem volt soha, nem lesz, de mindig is itt lakott?
És honnan van bennünk a vágy? Honnan a teljesség akarása? Vagy mindössze a szaporodás iránti elhivatottság, ami megtréfál bennünket? Ennyi volna az alapja annak a rengeteg szenvedésnek, Mozart Don Juanjának, az évezredes háborúknak, hogy beteljesítsük a természet szavát?
Nem, azt nem hinném. A test nem szülhet mást, csak testet. Márpedig én érzek, akarok, félek, és hogy gondolkodom, az csak töredéke annak, ami a lélek birtoka.
Miért nem elégszem meg a jóval? Miért a tökéletesre irányul bennem a szenvedély? Ha kizárólag a szaporodás vezérel, miért nem elégséges a létezők körében megtalálnom azt a bizonyos legjobbat?
Téged azonban tökéletesnek látlak. Különösen a mosolyodat. És persze nem fogok neked utódokat szülni, nem fogok ódákat zengeni, de akkor miért akarlak látni, és érezni és lenni egy veled?
Ez itt a teljesség. A gyönyör- és fájdalomvilág. Akkor hát van Isten? Vagy nincs?
Azt hiszem, van. Másképp hogy lehet?
.
Utolsó kommentek