Ki ő, aki csak zenél, muzsikája betölti az eget, dallamba fordítja ős csillagútját a végtelennek, hogy lágy szellők és dühöngő szimfóniák szőttesén még egyszer visszanézz, mielőtt elnyelne az örvénylő tenger, a kárhozat?
Táncol fel s alá, ugrál bohócként, pörög napnak tengelye körül - nem bohóc, bolond, ki keserű zokszóval siratja életét: miért hagytál el, Istenem?
Utolsó kommentek