A szürkeség végignyújtózik pamlagán, lustán, undorral nézi szennyes ruháját a hajnalnak, magára vet nadrágot, inget, komor léptekkel elsiet.
Csak te maradsz ebben a szűk, kopott szobában. Vetetlen ágy, kihűlt párnák, elcsépelt zongorák csillapítják a nyár zsongását. A sarokban szék hever, lábán lyukas cipő, a falon óra.
Megáll, megfordul. Halott menyasszonyát hívja szerelmese.
Utolsó kommentek