A sikátor ezer darabra szeli a sorsokat. A ház elég, komor homlokzattal mereng jó és rossz felett. A koldus zavartan süti le szemét.
Isten előtt mind egyenlők vagyunk. Mi, bűnösök, még mi is bekopogtatunk. Alamizsnát kérünk, kivárjuk sorunkat, majd gondolunk egyet, és üres gyomorral elmegyünk.
Előbb egy havas erdőbe érünk. Ott tigrisek, őzek fogadnak gyönyörű hegycsúcsokon. Majd ragyogó mezőkre visz utunk. A nap feketére perzseli szívünket, vakító fehéren ragyog, ragyog a szerelem, ahogy nap még nem ragyogott. Ott levesszük ruháinkat, Isten fényében fürdőzünk, úgy szeretkezünk.
Áldott legyen az út, amely oda vezet!
Utolsó kommentek