Néha úgy érzem, felesleges. Tüntetni, plénumokra járni, emlékeztetőül annak, hogy ez itt nem az én életem, van négy évem és elhúzok nyugdíjba, feltéve, hogy nem segítesz melegebb éghajlatra kerülni valamiért, amit el sem követtem.
Néha úgy érzem, felesleges. A diáknak balhé, amit mi, tanárok főztünk ki magunknak, együk hát jó ízűen, vidáman, neki oly mindegy, mire nem készül, az Életre nem, az életkedésre igen, hallgatni, befogni a lepénylesőt, amíg nem látja, honnan fú a szél.
Néha úgy érzem, felesleges. Amíg rólam vagy másról, nem megoldásra váró feladatokról beszélünk, hősöket és antihősöket fabrikálunk egy agyonhülyített mitológia margójára, amelyet akkor lájkolunk, ha népszerűség övezi az istenségeket.
Néha úgy érzem, felesleges.
Utolsó kommentek