Próbálom így is, úgy is.
Próbálom okos felnőttként
szemlélni
a benned dühöngő ifjúságot –
hogy féltelek,
hogy fáj látnom,
hogy tékozlod igazgyöngyeit a szépnek –
hisz ingyen kaptad,
ingyen szórod el.
Próbálom unalmas,
kockás nadrágot viselő délutánokba
terelni az indulatot -
megszégyenít
ország-világ előtt,
a vénség nem jó tanácsadó –
s hogy fáradok,
a világ szívéből kitépem magam.
Marad a semmi, az is véletlenül.
Utolsó kommentek