Szép, csöndes este. Meghitt. Épp olyan, mint egykor, amikor még nem voltál. Azt mondtad, nem lesz más soha. Honnan is tudhattad volna, mit jelent elveszítenünk a fényt, nem látni Isten sugarát, az ígéretet, amely bearanyozza a völgyet? Épp csak sötétebb lesz, épp csak csöndesebb, meghitt, mint most. A ház, a kisszoba, az erkély, kilátással az erdőre, a könyvek, az ütött-kopott szimfóniák, épp csak te nem vagy ott, meg talán az álmok. Mert azt hiszem, olyankor nem álmodunk.
csöndes este
2012.07.21. 01:13 | lethe | Szólj hozzá!
Címkék: este álmok sötét
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nonchalant.blog.hu/api/trackback/id/tr174668922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek