Ez is csak egy a félresikerült értelmezések közül. Kételkedve nézem, hogyan hízik a hold, hogyan zabálja fel a nagy fekete felhő az égi bárányokat, hogyan keresünk kifogásokat, a kor, a magány, mind egy, a fő, hogy ne mondjunk semmit, ne mondjunk mást, nem mint ha mernénk, vagy megtörténhetne, de mit kezdenénk egy szál gyertyával a sötétben, ha nem vagyunk egy, ha nem ér az egész egy átkozott fabatkát sem?
Mondjuk, megiszunk még egy a kávét a Hősök-terén. Mondjuk, nem ásítasz, amikor elmesélem, hogyan futottunk versenyt egy galérián, és megnézzük azt a kiállítást, mondjuk, az Andrássy úton. Aztán? Hiába mondod, hogy volna még az a dolog, amiről nem beszélünk, én oda nem megyek, mert azt hiszem, előbb ér véget a világ, mint ahogy te elmúlsz, és akkor - mit mondanék?
Utolsó kommentek