nonchalant

  - Kit gyászolsz e szörnyű éjszakán? - Gyermekemet, aki meghalt. Vissza őt nem hozhatom. Thalész elmosolyodott, majd megvigasztalta Szolónt, mondván, csak azért tréfálta meg vendégét, hogy az megértse, miért nem adja a fejét a nősülésre ,és miért nem hagy maga után…

    Fodrozó fényben fontam ágyadat. Halotti fenyvesemben szőttem szőnyeged. Madaraim, amikor rád találtak, Ők énekelték jöttödet.          

Most már hiába minden. S hogy nem ébreszt azzal, hogy szeret, nélküle retteg, nélküle minden elveszett, nélküle hideg a föld, vagyok és árva, olyanná lettem, mint a hajléktalan, akinek nincsen senkije, nincs, kivel megossza vacsoráját, ágyat, álmot, egyre csak vár, a faliórát…

Ahogyan elárult, eladja minden álmát. Fut a káprázat után, versenyre kel a trenddel, tüsténkedik, hetvenkedik a mindenfajta renddel, dicsekszik önmagával, maga-magában azzal, hogy velem, útközben megáll, nézi a járókelőt a kirakat tükrében, a kávéházi szegleten, ahova együtt…

Mostantól nincs más, csak baráti kör. Vagy áldás. Az esti kérdés vagy a rés, amelyhez magatehetetlenül tapad a korong, a kerék, forog-forog a föl-földobott kő, a borongó ősz, a drog, az ér-ütő, a hűtött alkohol, a műlovar-, a doktor-, az énekes-, a barát- és mind a nő, a…

Godot-ra nem vártak úgy, ahogyan téged vártalak! Hogy kinyújtsd felém a két karod, s a szívembe markolj, úgy szeress, mert te vagy a mindenség, és mind az égi test, és mind a földi lét, és mind a földalatti állat, s a hajamba túrj és úgy vonszolj barlangod felé, s ha nincs…