Godot-ra nem vártak úgy, ahogyan téged vártalak!
Hogy kinyújtsd felém a két karod, s a szívembe markolj, úgy szeress, mert te vagy a mindenség, és mind az égi test, és mind a földi lét, és mind a földalatti állat, s a hajamba túrj és úgy vonszolj barlangod felé, s ha nincs barlang, hát itt, az út szélén, az árokban vagy a temetőben mondd, hogy szeretsz!
Nekem mindegy, hogy levelek hullanak vagy kihajt a kikerics. Az én kedvem nem időzik az emlékek kertjében, a szemem kifakult, s ha nincs más, csak emlék, festékbe mártom a hangokat.
Utolsó kommentek