A szörnyeteg odagöndörödött a macska lábaihoz és vonyítani kezdett. Vonyításával felébresztette az erdő vadjait, akik megrökönyödve sereglettek a házitűzhely köré, hogy a nagyszerű, ámde félelmetes látványnak tanúi lehessenek.
A macska könyörögve nézte a szörnyeteget: „Egy szót szólj, és örökre tiéd leszek!”A szörnyeteg azonban égnek fordította szemeit, amelyekből hatalmas folyamok árasztották el a föld sivatagjait, és mint aki nyelveken szól, egyre azt a senki számára fel nem fogható mondatot ismételgette,"Anaahabaku, anaahabaku", amely a szörnyek nyelvén annyit tesz: „Szeress, mert énbennem nincs más, csak végtelen űr!”. Majd feltápászkodott, megragadta az egyik gazellalányt, odújába vonszolta, ahol azóta is boldogan él süket és érzéketlen sötétjében a semminek, hacsak meg nem halt.
A macska mindmáig magányosan bujdokol. Azt beszélik, esténként érthetetlenül motyog a hold felé, egy mondatot ismételget, amely a szörnyek nyelvén annyit tesz: „Szeress, mert énbennem nincs más, csak végtelen űr!”, mások szerint párzási énekét gyakorolja.
Utolsó kommentek