Mintha álmomban látnám. Egy arc, egy mosoly, és én gyönyörködöm, amíg elmerülök a fájdalomban, anélkül, hogy érteném, és alámerülök a tengernyi szürkeségbe, ami a múlt, és mert mindez nem én, nem álom, többé már nem vagyok.
Mintha álmomban látnám. Egy arc, egy mosoly, és én gyönyörködöm, amíg elmerülök a fájdalomban, anélkül, hogy érteném, és alámerülök a tengernyi szürkeségbe, ami a múlt, és mert mindez nem én, nem álom, többé már nem vagyok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek