Ugyan miért van az, hogy én, szibilla, aki annyi évet éltem, és láttam szemtől szembe a halált, nem tudok rólad semmit?
Nézd a gyermeket! Még ő is megmosolyog, még ő is tudja, miért maradtam így, egy szál magam ebben a tengernyi nyárban, és talán azt is tudja, hogy elvesztem, és nem jön többé senki soha már.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek