Pár doboz cigaretta, a háttérben zene, La Musica della Mafia. Elmerülök a szép, tiszta építményében a szavaknak, és bár tudom, e világ álomszerkezet, nekem jólesik, egyenesen gyógyít, ahogyan rendezgetem a kirakós darabkáit: minden alanyhoz állítmányt rendelek, a kijelentéseket a józan ész számára elfogadható alakra hozom, egymás mellé sorolom őket, illesztgetem, nem akárhogyan, ahogyan a természetes összhang megkívánja, nincsenek befejezetlen mondatok, nincsenek vágyak, még a metaforákat is kerülöm, nehogy elvesszek saját kusza lelkemben, már az órát se nézem, az időnek itt, ebben a szegletében a létezésnek nincs semmiféle jelentősége, de jaj, nem tudom, nem tudom, miért vagyok.
Utolsó kommentek