Jobb, ha most nem látsz. Jobb, ha nem találkozol velem. Pár száz év magánnyal az arcomon miféle társad volnék? Hogyan bukdácsolhatnék veled végig a Vérmező romjain, amikor ahhoz sincs erőm, hogy elfelejtsem önmagam, hogy egyetlen percre megszűnjek gondolni rád, mert lenni és az, hogy vagy, ebben a júliusi kábulatban végképp összemosódik.
Holnap. Holnapra felveszem régi szép ruháimat. Kisimult lélekkel, csillogó szemekkel szeretlek, ahogyan szerettelek, és te nem sejtesz semmit abból, ahogyan könyörögtem és féltem, féltem és könyörögtem, pedig te tudod, én nem félek isteneket, hogy jöjj, hogy hívj, hogy maradj, maradj még, egyetlen percet, csak amíg megvetem az ágyamat, amíg még összekészülök.
Utolsó kommentek