Nem adnám semmi pénzért azt a délutánt. Sem azt az estét, sem azt az éjszakát, amikor veled bolyongtam csapzottan, éhesen, kárhozottan és elátkozottan a kietlen város üres sikátorainak útvesztőiben, amikor hittem minden csodát és minden dajkamesét, s hogy nincs lehetetlen a felszakadt idő alatt, s hogy te meg én örökre összetartozunk.
Nem adnám semmi pénzért azt a délutánt. Sem azt a részeg estét, sem azt a csókot, sem azt az ölelést, sem azt a gyilkos megvetést, amely a hozzám hasonló holdkórosnak kijár, s hogy lehettem április napján királynőd, és te felhőkben száguldó álmok szárnyán a szél, a bolond-király.
Utolsó kommentek