Képtelen leszek elmondani. Képtelen, mert nem lesz kinek. Mert egyedül daloltam, táncoltam, égtem egyszál magam a semmi közepén, egyszál magam a semmiben.
És nem jön szél, hogy felkapjon és elsodorjon, hogy ne lássam kísértetét annak a táncnak. És nem lesz vége, hogy megszűnjek lenni. És nem lesz semmi, csak az a dal, azt hallom most már mindenütt, hogy élsz, hogy vagy, hogy sosem lesz vége, hogy minden úgy lesz, mint akkor, régen, abban a régi mesében, amit akkor meséltem, amikor velem voltál, egyszer, amikor még világ se volt, a világ végén vagy itt, ahol rózsafa ugrik át a sövényen.
Utolsó kommentek