"És lőn reggel és lőn este, hatodik nap."
Ezt bizony elrontottam. Hogy önállóság, meg függetlenedés, meg ami azzal jár.
Vagy érti egyáltalán, hogy minden nap, amit velem tölt, megfosztja őt a képességtől, hogy önmaga legyen? Vagy tudja, akarja egyáltalán, hogy elszakadjon a köldökzsinórról, amely lélegeztette ezen a nyirkos, árnyékba zsugorított lakótelepen? Vagy képes egyáltalán önálló férfivá átváltozni annyi elpocsékolt év után?
Nem tudom, hiszem. Ahogyan azt sem tudom, ha emlékeztetem a nyomorúságra, amelyhez hozzászokni nem, de hozzányomorodni lehet, enyhíti fájdalmát vagy ellenkezőleg, még mélyebb szakadékába taszítja a félelemnek?
Ha van Isten, ilyenkor pedig nagyon muszáj, hogy legyen, segítsen, hogy csoda vagy természet útján a legjobbra forduljon sora!
fiamnak
Utolsó kommentek