Kiütött rajtam az allergia. Olyan vagyok, mint valami elváltozás. Az orrom tubákos szelence, komótosan szívja az illatot, felfúvódik, szétrobban, a szemem vörös, a homlokom lángol. Persze az is lehet, hogy beteg vagyok. Betege egy gyáva, elégedettségtől fénylő világnak.
Az ember még beteg se lehet anélkül, hogy ne keressen ebben is összefüggést. Nekem nincs ideológiám. Élek, ahogy tudok. Csinálom a magam marhaságait, és akkor mi van?
Az augusztusi hőség elcsendesül. A magány, a kiindulási pont, amelyből feltérképezem a szíved, az eszed, a szokásaid, mint pók, amelyből nézem, gyönyörködöm abban, ahogyan vergődsz, ahogyan küzdesz, hogy fennmaradj, nekem megfelel.
A holnap idegen tőlem. A holnap annyira sem érdekel, mint te. Vagy ez a láz. Vagy minek is mondják. Ez a szerelem.
Utolsó kommentek