Sok mindent felróhatsz nekem. Hogy amit csinálok, kusza, összefüggéstelen, hogy a szavaim és a tények, mint ha köszönőviszonyban sem állnának egymással,- Istenem.
Tudod, van az úgy, hogy egyszerűen csak élünk. Erre mondják, hogy nincs bennem felelősség, erkölcs, kitartás, és igazuk van. Az említett hölgyeket hírből sem ismerem.
Nem felelősségből járok be hétfőtől péntekig, hanem mert ott az életem, és ha ez nem volna elég, jöjjön az erkölcs, bár az én szájamból ez a szó istenkáromlásnak hangzik, vagy hogy végigmenjünk a nevezetes erényeken, kitartással aztán végképp nem rendelkezem.
Mindent fellángolásból teszek. És ha várnom kell, de hiszen magad is látod, zuhanok, elégek, mint akit tüzes szekéren keresztre feszítenek, és olyan őrültségekre ragadtatom magam, amelyekre nincs bocsánat.
Hát így játszadozz, így szeresd ezt az én különös lényemet. És ha lehet, ne rój fel semmit. Ezt naponta, percenként, magam is megteszem.
Utolsó kommentek