Hogy elmentél, nem éreztem, hogy fájlalom. Halott lehettem, hogy távolból, messziről láttam a búcsúzást, a nőt, amint vár, a törékeny gerlét, a síró szerelmest, amint reménykedik, fohásszal szakítja meg a csendet, s te széles, sarkantyús csizmákkal róttál köröket mámorban, borban, önfeledten.
Nem volt mit mondanom.
Ami elmúlt, azóta ott tollászkodik, őrzi megfakult portréját a szerelemnek, mint gerlék, az ajtóm előtt.
Utolsó kommentek