A hullámokat nézem.
Ott, hol egykor kezdetét vette a kálvária,
Az emberélet, amely most értetlenül mered a semmibe,
Szerelmet keresve küzd,
Lepkék a dzsungelen,
Akkor még reményei a fénynek,
Ma árnyékai a holdnak,
Haloványak,
Halottak,
Leigázott és örök
Virágai az elmúlásnak,
Gyönyörű szabadságunkkal
Betöltjük a napot,
Míg sötét,
Gyötrelmes zugaiban a félelemnek
Bezárulnak az ablakok.
Utolsó kommentek