A reggel nem hoz megkönnyebbülést. Éppoly nyugtalanul, éppoly bénultan bámulom a lankadt ég boltjában gubbasztó galambokat, mint akkor, amikor turbékolásukkal fölverték a szomszédos szürke házakat, hogy a királyi méltósággal ellejtett táncban megedzzék ezüstös szárnyukat, mielőtt útra kelnek, mielőtt szomorú koldusnak, nekem, megsúgják mind a titkokat, mennyire áttetsző, nyomorúságos és szegényes Babilon minden kincse itt, a mérges földeken, s én megtudjam, amit nem tud sem hű társ, sem szerető, hogy esténként, örökre, ma is csak rólad álmodom.
Utolsó kommentek