A kecskék magányos teremtményei az isteneknek. Csak azok gondolják róluk, hogy társas, politikai állatok, akik nem jártak még a hegytetőn. Ők a falusi házak lakói, a jópolgárok, az okos gyülekezet. Nekünk, itt, ahol a levegő ritka és sűrű a fény, nyilvánvaló a tévedés. A mi bacchanáliánkon a szavak csöndesek, a tánc lassú. Nem is tánc az, hanem a csillagok méltóságteljes vonulása: Egyiptomból vonultak így át a tengeren a hűtlen kalandorok. Szemünket önnön elménkbe vésve, mozdulatainkat a szív gyökereibe zárva törünk a Semmibe.
Utolsó kommentek