Vasárnap van, nőnap, a nőtanács nem mondja azt, hogy nőnapot, böngészem tovább a bejegyzéseket, merengek, ráérősen lapozok egyik oldalról a másikra, míg végül egy zárt csoport hozzászólásához érek.
A szerző fiatal, életerős férfi. Azt kifogásolja, hogyan merészelheti bárki is megosztani egy zárt csoport tartalmait.
Nem tudom, említettem-e már, hogy nem kedvelem a zárt csoportokat. Hagyjatok nyitva minden ajtót, tárjatok ki minden ablakot, ez lenne az a jelmondat, amellyel csoportot alakítanék.
Kirekesztünk szavakban, ruhában, romkocsmában, operában és koncert-tetőn, szobaszínházban és kamarában, retróban és alterantívában, és míg itt akadémikusok kutyái acsarkodnak a lázadókra, ott tinédzserlányok mutogatnak gúnyos-kajánul szerelmes, foghíjas öregasszonyokra.
Szeretnék máshol élni. Olyan világban, ahol mindezt nem mondanám.
Utolsó kommentek