Aztán azt is tudnom kell, hogy milyen vagy reggel. Hogyan botladozol át a konyhán, ki a fürdőszobába, készíted el a kávét, a reggeli szendvicset, borotválkozol-e és ha igen, egyszerű pengét vagy a legújabb márkájú elektromos borotvát használod.
Mindez persze felszínesnek és fölöslegesnek tűnhet. Én azonban meggyőződéssel állítom, hogy éppen ezekben az apró részletekben tárul fel előttünk az én, amit annyira megszállottan próbáltunk tetten érni, meghatározásokba szorítani, miközben nincs is más dolgunk, mint hagyni, hogy a dolgok áramoljanak.
Az én nem valamiféle misztikus metafizikai absztrakció. Nem más, mint az egymással a legszorosabb kapcsolatban álló részecskék együttes változása, ha tetszik, atomok és űr, színtiszta fizika, amelyhez az az illúzió társul, mintha volna valami más, valami anyagtalan, holott a lélek a mindenkori fizikai konstelláció által létrehozott kisülés, hologram, amely a szemünk elől elleplezi a világ végső egyszerűségét és káprázattal helyettesíti az érzetet.
Kissé körülményes, tudom, a megfogalmazás, én azonban hiszem, hogy testünktől eltekintve nincs semmi, amit a lélek, a tudat, az eszme vagy az erkölcs szavakkal jelölhetnénk. Úgy viselkedünk e szavak használatával, mint a gyermek, aki a vizes pohárban megtörni látszó ceruzát két önálló dologként akarja megragadni, holott nincs más, csak anyag, a többi mind hallucináció.
Utolsó kommentek