Ismerős vagy. Elfelejtett relikviája annak a kornak, amelyben éltem, kövülete egy érzésnek, amely elmúlik, miért is ne, amit azért talál ki az ember, hogy legyen miért élnie, legyen értelme élnie.
Én nem voltam értelme senkinek. Talán, mert eredendően értelmetlen vagyok, talán, mert eredendően szeretni szoktam, nagyon, nem méricskélve, mikor, mennyit, nem latolgatva, kinek, mi végre.
Tudod, annyi szeretet szorult belém, hogy fáj, hogy megfulladok, ha nem adhatok, hogy szeretnem kell, muszáj, másképp, azt hiszem, meghalok.
Utolsó kommentek