Mindent elveszítek. Még ezt a telihold képű éjszakát, még őt is, ő is elhagy, és egyre csak fáj, és nincs semmi, és meghalni nem lehet, mert én már nem tudok, inkább a fájdalom, mint az elmúlt évek, minthogy szuszogjak, lélegezzek és ne érezzelek.
Az idővel nem lettem bölcsebb. Ugyanúgy félek tőled, mindentől, ami bánt, ami megcsúfol, gúnyt űz belőlem, ahogyan legfeljebb én gúnyolhatom magam.
Szép kis hacacáré! Talán magamnak kerestem a bajt. Elhittem azt, hogy vagy, történsz, vagy csoda és minden úgy megy, mintha csak álmodnám, és persze álmodom, hogy újra szép, újra gyönyörű vagyok, míg te csak nevetsz, nevetsz - még a nevem sem tudod.
Mick Jagger - Streets of Love
Utolsó kommentek