Amikor Kafka regényében a kapu őre lehajol a hályogos szemű férfihoz, akinek hallása meggyöngült, háta megroskadt, és elmondja neki, hogy a kapu csakis neki van, a kérdés, mi történt volna, ha emberünk másképp cselekszik, választ, válasz nélkül marad. Az olvasó, ahogy a hős is, sosem tudja meg, odabent újabb őrök vagy az igazság várja, s hogy egyáltalán van-e odaát vagy a titok nem több képzelgésnél.
Én azt hiszem, nagyon is helyesen tette, hogy nem választott. Így megmaradt a remény, így abban a tudatban halt meg, hogy van Valami, mert végülis kinek származna abból haszna, ha kiderülne, hogy a kapu festett üveg, az Őr pedig bolond.
Utolsó kommentek